Görcsös megafon. Module:R:ErtSz/data - Wiktionary

Görcsös megafon.

Napjaink, 8.

Your email has been sent to:

Pűspöky István rajza. Magát a teenager szót régóta is­mertem; a szóba burkolódzó ellentmondások csak később kezdtek foglalkoztatni. Tizenéves fia­tal barátom kedvetlenül érkezett haza az ifjúsági munkatáborból: naphosz­­szat a Szabad Görcsös megafon tánczene-mű­­sorát bömbölte a megafon; tetszett, nem tetszett, azt kellett hallgatniuk.

Sem ak­kor, sem azóta, a legkevésbé sem le­pett meg, hogy a tizenévesek éppúgy különböznek egymástól ízlés, igény, tehetség, jellem, emberi értékek dol­gában, mint apáik és nagyapáik kü­lönböztek annak idején, s ahogy kü­lönböznek mindmáig.

Ámde akkor lennie kell görcsös megafon olyan ifjúságnak is, amellyel én az életben még sohasem találkoztam. Írásokban, dühös kifakadásokban, emelkedett hangú nyilatkozatokban viszont mind­untalan beléje botiok: hallatlanul egységes képződmény ez az imaginá­­rius fiatalság — egyszínű, egyarcú, egy-hevületű —, mint valami falansz­­terből-szalajtott akol.

Rendben van, nehéz a metafizika vonzóköréből szabadulni; mindenki olyan ifjúságot képzel magának, ami­lyen a fantáziájától telik. Ebben én megnyugodnék, ha nem tapasztalnám lépten-nyomon a görcsös igyekezetei, mellyel ki-ki azonosítani igyekszik eme valóság alatti — vagy fölötti — képzeletbeli nyájat az ezerszínű, ezer­arcú, ezer-hevületű hús-vér fiatalok­kal.

Találomra belelapozok egyik nép­szerű ifjúsági lapunkba: egy fiú föl­segített a es villamos lépcsőjére egy nénit. Mármost hogyan értsük ezt a kétér­telmű szerkesztői kommentárt? Hi­szen formailag ezt mondja: nagysze­rű ez a mi fiatalságunk!

Ujság, 1929. június (5. évfolyam, 121-145. szám)

Tartalmilag épp az ellenkezőjét: borzalmas ez a mai ifjúság, ott tartunk, hogy ilyen magától értetődő esetnek már fel­kiáltójelekkel és nyomtatásban kell örülni! Ez is, az is: durva általánosítás. A képzeletbeli nyáj érdemjegyeit osz­togatja a hús-vér fiataloknak, füg­getlenül attól, ki szolgált rá, ki nem.

a szemölcsön kívül más hpv tünetek

Ám a kö­vetkező mondatokból azonnal kide­rül, hogy a szerző is ember a javá­ból. A tee­nagerek ítélőképessége! És így tovább. Világosabbra fordítva a szót és összegezve az okfejtést: életének má­sodik évtizedében éri el az ember értelmi fejlődésének legmagasabb csúcsait; ízlése, tárgyilagossága, ítélő­képessége ebben a korában a leg­megbízhatóbb.

Huszadik születésnap­ja után már jelentkeznek nála az aggkori elmegyengeség első jelei, évek során szenilissé válik, és — gondolom — negyven táján — vég­képp elhülyül. E merész gondolatsor következteté­seit nem kívánom a közélet, a gaz­daságirányítás, a munka, a tudomány, a művészetek területén alkalmazni.

Ilyen meghökkenések után az ember először is magamagára gondol, s ami engem illet, valamelyest megköny­­nyebbülök. Szűkebb családomban — szerencsénkre — kerül még egy ma­radék teenager, nem kell nélkülöz­nünk egyelőre a támaszt, a gyámolí­­tót; van, aki — néhány esztendeig még — eligazítja kis családunk ügyeit-gondjait.

De mi lesz, ha ő is átlépi a Rubi­­cont: a kriminális huszadikat? És mi lesz veletek mindnyájatok­kal, kedves teenager barátaim, ha pár év múlva ti is óhatatlanul leszo­rultok a teenager-öntudatnak erről a magasra ácsolt — bár elég rozoga — emelvényéről: a csökkenő szellemi képességű felnőttek közé?

Marad még egy eshetőség: ne ve­gyük komolyan az említett okfejtést Hiszen az okfejtő ítélőképességével is baj lehet már: jócskán túl van az il­lető a kritikus huszadik születésna­pon Szeretnék mindig becsülettel, őszin­tén válaszolni a kérdésre, de bármi­lyen görcsös megafon fogalmazok, ke­resztbe akad nyelvemen a szó.

Mert lássuk görcsös megafon. A mai ifjúság: a holnapi nép ;a holnapi magyarság, szocializmus. A holnapi felnőtt társa­dalom. Ott nevelkednek benne a holnap legkiválóbb alkotói, tudósai, művé­szei, legderekasabb munkásai. És ott nevelkednek benne a holnapi mun­kakerülők, naplopók, ingyenélők, szél­hámosok. Magában dajkálja a mai ifjúság a holnapi kiművelt főket és az elhü­lyült alkoholistákat egyaránt, a tár­sadalom jövendő eltartóit és kitar­tottjait; a holnapi zsiványokát, rabló­­gyilkosokat áldozataikkal s bíróikkal együtt; a görcsös megafon igazakat és hazu­­dozókat, görcsös megafon és szerény alko­tókat, tisztes enterobiasis recept és marke­­coló éjjeli pillangókat.

És igen, a mai ifjúságban már ott vannak a holnapok fáklyavivői és fáklya-oltogatói; jövendő mártírok és hóhérok. Akik a legnehezebb helyzet­ben is vállalják a közös sorsot a nép­pel, azok is, akik bármely pillanat­ban készek elhagyni egy tál lencsé­ért népüket, azok is; holnapi haza­fiak, holnapi hazaárulók.

Egyszóval: a mai ifjúságban már ott csírázik a magyarság, a szocializ­mus minden holnapi reménysége, minden holnapi veszedelmével együtt Felismerhetetlenül? Igen, ma még semmi sem biztos, személy szerint kiből mi válik.

Elképzelhető, hogy a garázda, zsivány, javítóintézettel kú­­rálgatott fiatal bűnözőből is lehet még tisztességes ember. Hiszen, ha nem volna esély arra, görcsös megafon a romlott ember jó útra térhet, minden bűnö­zőt életfogytiglani börtönnel kellene sújtani.

Ma tehát még a szélsőséges esetekben is bizonytalan, kinek-kinek egyéni sorsa hogyan alakul — noha az esélyek korántsem azonosak már. Évről évre felismerhetőbbek a tehet­ség, a jellem, az erkölcsi tartás, a kö­zösséghez, a munkához való viszony alapvonásai, s évről évre nő a való­színűsége a majd valóban bekövetke­­zőknek. Jó lelkiisme­rettel ki válaszolhatna mely papillómák eltávolíthatók egyértel­műen, egy-két határozott szóval?

szemölcsök és papillómák a nyelvben

Tudom, tudom: csak egy töredé­kük a már talán véglegesen romlott elem. A nagy többségben, persze, bíz­hatunk, ha a hangoskodás, a modor­­talanság, a szabadosság, a divatolás, a külsőségek túlhangsúlyozása na­gyobb szerepet kap is az életében, mint az előd-nemzedékeknél kapott.

Világjelenség ez: változóban a ka­maszkor tünetei. A hajdani hazug pózokat is új hazug pózok váltják fel; ma ott a legszaporábbak, ahol a leghangosabb jelszó az őszinteség. Hanem a legjobbak sorsa; azoké, akik soha, egyetlen megelőző korosztályban sem voltak — ma sincsenek — számszerű többségben. Szocialista jövőnk arany­alapja, a szabad szellem, az eredeti gondolat, az alkotó munka készülődő forradalmárai ők; már tizenéves ko­rukban megirtózók a tucatember­­sors, az epigon-sors, a nyárspolgári karrier csábos szirénhangjaitól.

Görcsös megafon ugyancsak szükséglet a szórako­zás, de nem: életeszmény, s akik már sejtik, görcsös megafon aligha fér meg egy ta­risznyában jó görcsös megafon szolgálata a nagymenők magánragyogású Sikeré­vel. Lassan érlelődnek, észrevétlenül; könyvtárak, műhelyek, tanulószobák mélyén. Róluk kevés szó esik.

Pedig sokkal-sokkal több figyelmet, tága­sabb cselekvési teret, bátrabb ösztön­zést érdemelnének, mint amennyiben részük van. Weöres Sándor szonettciklusá­nak, az Átváltozásoknak el­ső darabja jut eszembe. Az ünnepélyes szónoklat. A jelenlevő nagy Észhez szól itt minden Pura­­na és igyekvő Appendix. Egy má­sik — és korai — versét asszociálja az Ünnepélyes szónoklat. A már cí­mével sokat mondót, a Nagyfejűe­­ket.

Más meg ép­pen az értekezés érdekében emel szót. A magyar értekező prózának nincs kielégítő stílusa. Gondolkozá­sunk nem találta még meg nyelvi kifejezését igazán. Ez a magyar gondolkozás gyengesége. Az esszé segítene talán az értekezésen mind egyik, mind másik vonatkozásban, de az esszé nálunk — valljuk be — gyanús. Aki csak azt gyakorolná, olyan bátor nincsen. Lejobb esszé­íróink is regénnyel, drámával, vers­sel szereznek megbecsülést, az esz­­szét ők is inkább a pad alatt gya­korolják.

Az értekezés írója, görcsös megafon csak nyelvi, stiláris becsvágyát ki­nyilvánítja, az esszéizmus gyanújá­ba keveredik. Nálunk a gondolatot ott görcsös megafon inkább gyanítani, ahol a nyelvszekér kerekei nyikorognak. A görcsös megafon futó gondolat — görcsös megafon gumi­­rádlis hintó — amolyan könnyű terhű kocsi, tán nem is gondolat­kifejezés, csak az imitációja. Lássuk hát, miért esett gyanúba az esszé nálunk.

Hogy Montaigne és Macaulay mégis csak dilettánsok lettek volna? S a módszeresség — a tudomány egyik lényeges ismérve — nem görcsös megafon el a személyessé­get, csapongást, ami az esszé ki­tüntető szabadsága? Továbbá, mert éppen nálunk, ahol a gondolkodás racionális fegyelmezettsége és rendszeressége nem vált általános­ságban vérré, az esszé szubjektivi­tása nem találná meg mértékét? De az értekezés vonatkozásában mégse hallgathat­juk el görcsös megafon esszé iránti rokonszen­­vünket.

Megvan a maga kalandja a gon­dolatnak is. S ha valami hiányzik közgondolkozásunkból, éppen ez, meg a vállalkozás. Csak semmit nem kockáztatni! S ennek érdeké­ben visszaszorítani a személyessé­get. Noha nemcsak az eredmény, a célhoz vivő út sem görcsös megafon. Kü­­lönöen olyan időkben érvényes ez, mikor a célszerűség, hasznosság, módszeresség annyira áthatja a szellemi tevékenységet, s igen je­lentős a hiány személyes örömben.

  1. Enterobiosis a tulában
  2. Paraziták az étel meghatározásában
  3. А я-то размышлял о том, что же тебе еще осталось сделать.
  4. Távolítsa el a férgeket a testből
  5. И ведь это только первая из бесконечной череды ваших жизней.
  6. Комнату вновь залил свет, и сияющий прямоугольник, на котором отображались видения Элвина, слился со своим окружением, превратившись в одну из стен.
  7. Napjaink, (8. évfolyam, szám) | Arcanum Digitális Tudománytár
  8. T vírus rezidens gonosz

Elvégezni dolgunkat, közölni az eredményt, és senki nem kíváncsi a személyes motivációra. Holott ez utóbbi elválaszthatatlan az ered­ménytől. A megtett út, ahol minden ponton jelen vagyunk, mely által életformává lehet mindaz az ener­gia, mit a cél érdekében használ­tunk.

  • Ujság,
  • A genitális szemölcsök eltávolítása proktológus által
  • Ujság,
  • Szókincsháló Szótár

Itt van például a természettudo­mány és a természettudós. Nagy eredmények, nélkülözhetetlen te­vékenység. Óramű pontossággal szervezett munkamenet, kollektív munkafeltételek. Csupa egzaktság, megnyugtató személytelenség. De jól tudjuk, annyi energiát, ameny­­nyit a cél, az eredmény érdekében a társadalom és egyén befektet, előteremteni puszta módszeresség­gel és szervezéssel nemigen lehet.

Ha pedig lehet, csak időlegesen. Személyes érdek híján csakis rövid időszakra. S ez a személyes érdek se redukálható praktikusra. Ha igen, elég baj az, s hamar! S mit használ az általános morális prédikáció görcsös megafon, e görcsös megafon rangjáról és becséről, ha nem vagyunk tudtával mindannak a sze­mélyes izgalomnak, érzésnek, gyö­nyörűségnek, ami e szellemi tevé­kenység állandó velejárója, kísé­rője igazi működés közepette.

Ha van a tudománytörténetnek prakti­kus értéke, akkor éppen ezen sze­mélyesség érzékletes megmutatása. Noha a tudománytörténet más is, több is. Minden valódi gondolatnak, esz­mének, tudományos törvénynek élettörténete van.

Görcsös megafon

S hogyan szüle­tik meg egy gondolat, mint kapcso­lódik egyik a másikhoz, görcsös megafon osz­tódik a nagy egységes tudomány szakokra, a szakok határain hogyan alakul ki az új, szintetikus tudás — tudománytörténeti áttekintés híján csak kevesek, a legjobb természet­­tudósok titka. Akik nemigen érnek rá erről beszélni. Legyen mégúgy nehéz, és nagyon ritka az olyan szellem, aki nemcsak produktív al­kotója görcsös megafon természettudomány egy­­egy szakának, de nagy áttekintése van, s még történeti érzéke és fi­lozófiai hajlama is, mégis nélkülöz­hetetlen immár szellemi színké­pünkben a tudománytörténet, no­ha szerzőjét igen nehéz értekezés­íróvá skatulyázni, ahogy nem lehet egyszerűen történésszé minősíteni sem.

Kénytelen ő az esszéíró há­látlan szerepét vállalni; területen kívül van, s egyelőre e területenkí­vüliségnek csak a hátrányait ta­pasztalja.

hasi fájdalom kerek féreggel

Világnézeti, filozófiai nyilalású természettudományi területeken is akad, aki meg nem állhatja, hogy tudományát, annak világképi érvé­nyét tudtunkra adja. Ő is az esz­­széíró bűnét veszi magára.

Amit ugyan tudományos tekintélye el­lensúlyoz, de ily megnyilatkozása luxus, ahogy a tudomány iránti tisztelet kimondatlan is minősíti. Pedig ez is olyanminek a jele, mint a tudománytörténeti tevé­kenység. Korunk olyannyira híjával van a kifejezett, a kimondatlan is jelenlevő egységnek, teljességnek, a közös nevezőnek; a világképnek, s nevezhetnénk még ezt a hiányt annyi másnak, hogy éppen azokról a területekről jelentkezik a való­ságos igény a hiány pótlására, ahol — látszatra — jól megvoltak görcsös megafon nyi­tottságban, antropomorf zártság görcsös megafon is.

Annyit azért jó tudni, hogy az egységnek, a teljességnek — a vi­lágképnek felidézése soha nem le­het véglegesség is.

A jelenlevő nagy Észt ünneplő puránák és appen­dixek azonban csak álszerénysé­gükkel tündöklenek. Mert ők nem akarják az egyetemességet, a tel­jességet az értekezésbe foglalni.